A valódi közösség meghatározása

Sokat beszélek arról, hogy a társadalmi fenntarthatóság kulcsa a valódi közösségek létrehozása. Azt már egy előző cikkemben leírtam, hogy miért a közösségalkotás a kulcs egy fenntartható társadalom felé, azonban arról még nem született cikk, hogy milyenek lesznek a jövő közösségei, azaz mit jelent az, hogy VALÓDI közösség.

A rövid meghatározásom erre, hogy a valódi közösség szoros emberi kapcsolatokra épülő, tudatosság alapú, szándékolt életmód közösséget jelent.

A valódi közösség az emberi szerveződés jelenleg ismert legmagasabb szintje. Tehát, egy ma általános együttműködési szinthez képest – ami valahol véget ér a jó csapatok, baráti társaságok szerveződési szintjénél – az élet minden területén jóval nagyobb egymásrautaltságot, bizalmat, mélyebb emberi kapcsolatokat jelent. Gyakran beszélünk a mai világban közösségekről, de a fenti meghatározás alapján a legritkább esetben mondhatjuk rájuk, hogy ez egy valódi közösség.

Most nézzük meg részletesebben a fenti meghatározás egyes elemeit:

Szoros emberi kapcsolatokra épülő

Miért a “szoros” jelzőt használom?

A szoros emberi kapcsolatok elsődleges jelentésrétege, hogy ebben a kapcsolatban az emberek szorosan kapcsolódnak, azaz közel vannak egymáshoz. Ez a csoportdinamikában jól értelmezhető dimenziója a közösségen belüli kapcsolatoknak. Amikor egy közösség kapcsolati hálótérképét (szociometria) felrajzoljuk, vizuálisan is ábrázoljuk az emberek közötti kapcsolati távolságot. Dinamikus ábrázolásban azt is jelöljük, hogy éppen közelednek vagy távolodnak.

A közelség-távolság meghatározásánál mindig több szempontot veszünk figyelembe, ami egyben az általam használt “szoros” jelző jelentésrétegeit is jól mutatja:

• Érzelmi közelség: Mennyire szeretik egymást? Ennek része a bizalom, a meghittség, a bensőségesség, az intimitás mértéke – amit a kapcsolat mélységeként is értelmezhetünk.
• Kapcsolati intenzitás: Milyen gyakori, mennyire élő a kapcsolattartás? Fontos része ennek az együttműködés mértéke (miben, hány életterületen) és a kapcsolatuk ápolásába, építésébe fektetett aktivitás.
• Elköteleződés: Mennyire elkötelezettek egymás és a kapcsolatuk iránt? Ebben benne van az egymás iránti felelősségvállalás, és itt érhető tetten, mennyire tekintik egymást társnak, mennyire számítanak egymásra.
• Összetartás: Mennyire stabil a kapcsolat? Ebben a jelentésrétegben érhető tetten a kapcsolat időbelisége, a közös múlt és az ebből következő összefonódottság.

A szoros emberi kapcsolatok hat alapeleme

A fenti négy jelentésréteget is figyelembevéve 6 pontba sűrítettem azt, hogy mit értek szoros emberi kapcsolatok alatt:

Egymás lelki és szellemi fejlődésnek támogatása: A szoros emberi kapcsolatokban az emberek felelősséget vállalnak azért, hogy olyan kapcsolati minőséget tartsanak fenn, amely támogatja egymás lelki és szellemi fejlődését. Ez a cselekvő szeretet megnyilvánulása.

A lelki oldalon ez egyrészt azt jelenti, hogy a másik meghallgatásával, megértésre és elfogadásra törekvéssel segítjük a másik belső folyamatait. Másrészt őszinte, valódi visszajelzéseket adunk – azaz megmutatjuk neki, hogy a viselkedése hogyan hat ránk. Ezzel biztosítjuk a számára a lelki tanulás, fejlődés lehetőségét. Harmadrészt benne maradunk a kapcsolatban nehéz, konfliktusos helyzetekben is, azaz lelki energiát rakunk a kapcsolati problémáink megoldásába. Így válunk valódi lelki társakká, akik támogatják egymás belső útját.

Szellemi oldalon az együtt gondolkodás, a közös témák mentén zajló végtelen beszélgetések, a világunk és a valóság közös megértésére való törekvés, a közös valóságkép kialakítása, valamint a közös tervezgetések és jövőképeink összeszövése teszi lehetővé a szellemi fejlődést.

Tudatos kapcsolatépítés: Ennek érdekében rendszeresen szánunk egymásra minőségi időt. Valóban kíváncsiak vagyunk arra, hogy a másik hogy van, és reflektálunk is egymás életesemé­nyeire. Kölcsönösen segítjük egymást, kiegészítjük a másik hiányosságait. Képesek vagyunk értékelni a másikat, és ezt ki is fejezzük felé – sőt olykor rá tudunk csodálkozni egyediségére, különleges adottságaira, képességeire.

Őszinte, tiszta, közvetlen kommunikáció: A kapcsolatunk során törekszünk arra, hogy önmagunkhoz kapcsolódva, önreflektíven, az itt és mostban, valódi visszajelzéseket adjunk, amelyek egyértelműen tükrözik a saját érzéseinket, gondolatainkat és szándékainkat. Elkerülve a ködösítést, kitérést, menekülést és a felelősség áthárítását. Azonban azt is meg tudjuk engedni magunknak és egymásnak is, hogy belelazuljunk a játékos, spontán beszélgetésekbe.

Bizalom és elfogadás egymás irányába: Fontos megérteni és elfogadni, ha a másik bizonyos területeken nem tud rövid távon változni, és ezzel együtt bízni abban, hogy a másik képes változni. Az elfogadásunk nem jelent beletörődést – a szoros emberi kapcsolatokban mindig törekszünk kapcsolatunk jobbítására.

Képesség vezetni és vezetve lenni: A szoros emberi kapcsolatok egyik legfontosabb bizalom indikátora, hogy rá tudjuk bízni magunkat a másik vezetésére, ugyanakkor képesek vagyunk a vezetés felelősségét is vállalni. A legfontosabb, hogy a másikkal való kapcsolatban jól tudjuk megélni a vezető-vezetett viszonyt. Ezt az együttes cselekvésben, közös projektek megvalósításában tapasztalhatjuk meg leginkább. A közös cselekvés, alkotás, gyakorlati együttműködés alapvető a szoros emberi kapcsolatok kialakulásában – tehát nem lehet csak fejben kapcsolatot építeni!

Társ minőség: A szoros emberi kapcsoltokban egyre mélyebb érzelmi kapcsolatra, baráti szeretetre törekszünk. Ezáltal erősödik a kapcsolatunk önálló lényként való érzékelése – erős összetartozás érzés, “MI”-tudat alakul ki. Fokozatosan megerősödik bennünk, hogy bármit tesz, mond is a másik, nem akar nekünk rosszat, és így kialakul köztünk a feltétel nélküli bizalom. Ennek köszönhetően akkor is rendben, biztonságban tudunk lenni a kapcsolatban, ha konfliktus van közöttünk. A társ minőséget jelzi a kapcsolati önirónia is – közösen tudunk nevetni magunkon, amikor a legnagyobb jószándékunk ellenére sem sikerül megegyezéseinket betartani, amikor nem megy valami a kapcsolatunkban.

Mi okoz nehézséget a szoros emberi kapcsolatok kialakításában?

Társadalmunkban a szoros emberi kapcsolatoknak, az egymás iránti őszinteségnek és bizalomnak megvan a ma megtapasztalható átlagos szintje. Amikor szoros emberi kapcsolatokról beszélek, azt mindenki az általa már megtapasztalt szintre lövi be, ami elidegenedett világunkban gyakran egy elég alacsony szintet jelent. Ezért az egyik nehézség, hogy a legtöbb embernek még képe sincs arról, amit szoros emberi kapcsolatként próbálok megfogalmazni. Tehát van egyfajta KÉP-telenség a szoros emberi kapcsolatok építésében.

Ezért fontos látni, hogy a szoros emberi kapcsolatok egy valódi közösségnél a mai világban inkább perspektíva, egy törekvés arra, hogy a jelenlegi kapcsolatainknál mélyebb bizalomra épülő, személyesebb, egymásra támaszkodó, de ezzel együtt az egyéni szabadságunkat kiteljesítő kapcsolatokat építsünk ki. 

Mindenkit egyformán szeretni kell egy valódi közösségben?

A szoros emberi kapcsolatokra épülő közösség nem azt jelenti, hogy mindenkit egyformán kell szeretnünk. Teljesen természetes, hogy különböző távolságok vannak a közösség tagjai között. Mindig lesznek kisebb alcsoportjai a közösségnek, akik szorosabban kapcsolódnak egymáshoz – ezeket a csoportdinamika nyelvén interperszonális szubkultúráknak hívjuk. Ebből következik, hogy mindig lesznek olyan tagjai közösségünknek, akikhez másokon keresztül jobban tudunk kapcsolódni. Ez egyáltalán nem probléma – sőt jó, ha ezeket a közvetítő embereket természetes módon “használjuk” arra, hogy a számunkra nehéz emberekkel is tudjunk kapcsolatot tartani.

A valódi közösségben alapelv az emberi kapcsolatokba való beleállás

Ami azonban alapvető a szoros emberi kapcsolatokra épülő közösségekben: bármilyen a távolság, bármennyire nehéz bizonyos helyzetekben a másik számunkra, akkor is kölcsönösen dolgozunk kapcsolatunk működővé tételén, javításán. Ez az alapelv abból az önismereti felismerésből következik, hogy a számunkra legnehezebb emberektől tudunk a legtöbbet tanulni – tehát a nehéz embereink lehetőséget adnak számunkra a lelki fejlődésre. Ez az “emberkísérletre való szerződés” alapvető jellemzője a szoros emberi kapcsolatokra törekvő közösségeknek.

Ma tehát egy valódi közösség legfontosabb ismertetőjele, hogy az emberi kapcsolatok fejlesztése és az ennek érdekében végzett folyamatos önismereti munka egyenrangú cél azzal, amit a közösség küldetésként, feladatként határoz meg maga számára. Ahogy együttműködünk, ugyanannyira fontos, mint az, amiért együttműködünk.

Mi a jelentősége a szoros emberi kapcsolatokra törekvésnek?

A valódi közösség ezáltal képes betölteni a társadalom jobbító szerepét. Társadalmunk pont azért ragadt be a fenntarthatatlanság zsákutcájába, mert nem vagyunk képesek más, együttműködőbb viszonyt kialakítani környezetünkkel – beleértve természeti környezetünket és az embereket is.

Ezért a közösségi minőségre törekvés döbbenetes fontosságú egyéni és társas fejlődési út az ember számára, amelynek során megtanul mélyebben kapcsolódni és ezáltal együttműködni. Csakis ez képes egyszerre emelni tudatosságunkat és olyan megerősítő környezetet létrehozni, amelyben újabb és újabb meghaladásokon keresztül végül megváltozik viszonyunk minden létezőhöz. Ezen keresztül értjük meg azt is, hogy közösségünk hogyan képes együttműködő, koegzisztens társadalmat felépíteni.

A szoros emberi kapcsolatok tehát nem csak közelséget jelentenek, hanem olyan minőséget, amelyben fejlődni vagyunk képesek. Ahogy M. Scott Peck írja: „A szeretet hajlandóság az én kiterjesztésére saját és mások lelki fejlődésének elősegítése érdekében.” Ez a cselekvő szeretet megvalósítása az, amire törekednek a valódi közösségekben az emberek.

Tudatosság alapú

A tudatosság alapú elsősorban azt jelenti, hogy a közösség tagjai tudatos jelenléttel, önreflexióval vannak benne az emberi kapcsolataikban, a közösségben. Ez valójában előfeltétele a fentiekben részletezett szoros emberi kapcsolatok építésének.

A tudatosság alapú, tehát nem hagyományos (archaikus) közösség

Az emberi társadalom fejlődik, még akkor is, ha gyakran úgy tűnik, hogy az emberi kapcsolatok, a közösség és az élet még sok más területén is visszafejlődést érzékelünk az előző korokhoz képest. Valójában az emberiség modern kora olyan mint a serdülő kor a gyerekek érése során. Azért, mert sok mindenben úgy tűnik rosszabb lett a  magatartása nem azt jelenti, hogy nem fejlődik, sőt azt mindannyian tudjuk, hogy a serdülő korra szükségünk van a felnőtté válás során.

Ezért a mai emberek a mai kor tudatossági szintjén már nem képesek hagyományos (archaikus) közösségeket alkotni. Nekünk, a mai kor emberének – akik átviharoztak egy egocentrikus társadalmi koron – már csak egyetlen lehetőségünk van a közösség alkotásra: hogy felnőtt emberekként, tudatosan végig gondolva, küzdve, megegyezünk azokban a keretekben, létrehozzuk azokat a feltétel nélkül elfogadott szabályokat amiben egyszerre vagyunk képesek jól együttműködni és egyszerre kiterjeszteni az énünket, szabadabbnak érezni magunkat. Ezért lesznek a jövő közösségei tudatosság alapú közösségek. 

Ehhez az előző korok tudására is szükségünk van, azaz a most alakuló közösségek egyik nagy feladata, hogy összegyűjtsék azokat a pszichiológiai, szociológiai, biológiai, ökológiai, neurológiai, magatartástudományi, szellemtudományi, valamint a hagyományinkban rejlő tudást, ami ahhoz kell, hogy ezeknek a megértése által képesek legyünk tudatosan közösséget alkotni. Tehát a tudatosság alapú közösségek azáltal jönnek létre, hogy az emberek elkezdik közösen értelmezni a többszörösen összetett társadalmi valóságunkat. Erre a közös valóságképre támaszkodva megfogalmazzák a saját ügyüket, azt a jövőképet, amiért közösen szeretnének dolgozni. Majd az emberi kapcsolatok, az egyén önismeretének fejlődését is egyenrangú célként kezelve elkezdenek ezért közösen dolgozni. Ebben a közösségalkotási folyamatban, az együttműködési kényszer önmagukra rakott emelésén keresztül, az ebben megélt nehézségeket, lelki fájdalmakat, azaz a szenvedést, szenvedéllyé formálják. A tudatosságuk kölcsönös emelésének szenvedélyévé.

Szándékolt (intencionális)

A hagyományos (archaikus) közösségekbe beleszülettek az emberek és így a közösség hitrendszere – mint magasabb cél – és ezen keresztül a közösség működését szabályozó normák mint feltétel nélkül elfogadott szabályok határozzák meg az életüket, az emberek közötti együttműködést. Ma egy valódi közösségbe nem beleszületünk, hanem szabad akaratból csatlakozunk hozzá, egyrészt ezért beszélünk szándékolt közösségekről. 

Ez azt is jelenti, hogy a mai ember szinte soha nem csak egy közösségnek lesz a tagja, így az, hogy melyiket tekinti az elsődleges életmód közösségének, szintén választás kérdése.

Másrészt maga a szándékoltság a tudatosságunk egyik indikátora is, azaz mennyire vagyunk képesek önmagunkhoz, a többiekhez és a közös ügyhöz kapcsolódva valóban szabad akaratunkból döntést hozni, elköteleződni egy közösség, a közösséget alkotó emberek és egy közös ügy mellett. Ma sokan pont azzal küzdenek, hogy amikor döntenek valami mellett, akkor úgy érzik végtelen sok dolgra nemet mondanak és ilyenkor azt gondolják, hogy korlátozva vannak a szabadságukban. Pedig gondoljatok bele, ha nem döntök semmi mellett, azaz sodródok az életemben, hogyan lenne nagyobb szabadság, mint az hogy érett, felnőtt döntést hozok és elköteleződök valami és valaki mellett!?

A modern ember szorongása az elköteleződéstől az egyik oka annak, hogy ma nehéz közösséget alkotni. Így a “szándékolt” jelző rámutat arra, hogy a valódi közösségek miért szükségszerűen önismereti csoport is egyben. Hiszen gyakran a közösségek tagjai csak sok éves közös önismereti folyamatban képesek valóban elköteleződni egymás irányába. Ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy az a közösség, ahol a tagok nem hoznak tudatos döntést, tehát nincs valódi szándék az egymás irányába való elköteleződésre, de legalábbis nincs egy folyamatos törekvés az elköteleződés erősítésére, nem lehet tudatosság alapú, valódi közösségnek nevezni.

Életmód közösség

Az életmód közösség a fentiekhez azt a kritériumot teszi hozzá, ami nélkül nem képes ma valódi közösség létrejönni. Ez a jelző az együttműködési kényszer folyamatos emelését jelenti. Tehát a valódi közösség tagjai az életüknek azt a módját (azaz életmódot) választják amiben egyre szorosabban együttműködnek és ennek érdekében szép fokozatosan az életük egyre több területén kapcsolódnak össze.

Ez azt jelenti, hogy lehet, hogy elsőre csak egy beszélgető kört, egy szellemi műhelyt alkotnak, majd szép fokozatosan a megélhetésüket is összekapcsolják, azaz közösségi vállalkozássá válnak. Majd ahogy telnek az évek az életük szinte minden területen összekapcsolódnak, segítik egymást a gyerekeik nevelésében, oktatásában még az is lehet, hogy együtt hoznak létre egy alternatív iskolát. Közösen termelik meg az élelmiszereiket és közösen szerzik be amit nem termelnek meg és közösségi konyhában közösen főznek, és gyakran közösen étkeznek is. Egymás gyógyítóivá válnak, közösen barkácsolnak, segítik egymást a nagyobb hórukk munkákban, együtt tervezik a kirándulásokat és nyaralásokat és aztán jó eséllyel eljutnak oda, hogy mindezt együtt lakva lehet igazán jól megvalósítani.

Fontos látni, hogy az nem határoza meg, hogy kit hívhatunk valódi közösségnek, hogy melyik közösség hol jár ezen az úton, vagy honnan indul pl. a co-housing kezdeményezések ennek a sornak a végéről kezdik ill. mi az az együttműködési szint ahol ők megállnak, vagy amit ők célul tűznek ki. Tehát az “életmód” jelző csupán azt a kritériumot teszi hozzá a meghatározásunkhoz, hogy az a jó, ha egyre több életterületen működünk együtt és ezzel folyamatosan emeljük a magunkra rakott együttműködési kényszert.

Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a munka, a szabadidő, a közösségi élet és a magánélet egyre integráltabb módon valósul meg. Azaz a valódi közösségben az emberek úgy élik meg a munkát, a párkapcsolatot, a gyereknevelést, a szabadidő eltöltését, mint az életük szerves, egymástól szét nem választható részét, így lesz a munka szórakozás, a szórakozás munka, a pihenés közösségi élet, a párkapcsolat része a közösségi kapcsolatoknak. Mindez nem azt jelenti, hogy nem lesz magánélete az embernek, sőt sokkal inkább azt jelenti, hogy tartalmasabb magánélete lesz egy valódi közösségben.

Hol lehet a valódi közösségi minőségre törekvést megtapasztalni?

A valódi közösségek felé vezető úton az egyik legnagyobb probléma, hogy a közösségi kezdeményezések tagjainak nincs képük a szoros emberi kapcsolatokról, így képtelenek benne maradni az odavezető útban. A csalódások hamar erodálják a kezdeti lelkesedést és gyorsan arra jutnak, hogy ez nem is lehetséges.

Ezért aki szeretne valódi közösségben élni, annak mindenképp ajánljuk, hogy legalább egy ízben vegyen részt a TreeMap táborban. Hiszen ez a “Valódi közösségi ember képző” egyszerre képes a valódi közösségi minőségre törekvés tapasztalatát adni és közben közösségi önismereti úton is elindít, így valóban alkalmas arra, hogy legyen KÉP-ed a szoros emberi kapcsolatokról, azaz ne legyél KÉP-telen valódi közösséget alkotni.